CHIROPRAKTIKA

A chiropraktika olyan gyógymód, mely a forgók és a gerincoszlop funkciós meghibásodásaival, azok kivizsgálásával és mechanikus ellátásával, gyógykezelésével foglalkozik. Célja nem csak diagnosztizálni, hanem gyógyítani is a végtagok forgóinak  és a gerincoszlop funkciós blokádjait. Ezért a chiropraktika megelőző, diagnosztikus gyógymód amely a musculoscleretaris rendszer (izmok, inak, csontrendszer) mechanikus hibáival foglalkozik. Már az ókorban különféle gyógymódjait alkalmazták Egyiptomban, Távol Keleten, Amerikában az indiánoknál is. A speciális beavatkozások a gerincoszlopra összpontosulnak. A logikája az, hogy a gerincoszlop funkciós hibái jelentős mértékben behatárolják a központi idegrendszer és az abból kilépő perifériás idegrendszer működését, melyek további betegségekhez, nehézségekhez vezethetnek. Nagyon leegyszerűsítve a gerincoszlop körül öleli a gerincvelőt. A gerincvelőből pedig minden csigolya magasságában egy pár ideg lép ki, melyeknek van érzékelő (szenzitív), a mozgást vezérlő (motorikus), valamint az izmok tónusát, az erek tágasságát az üreges szervek falának feszültségét ellátó (vegetatív) komponensei. A gerincoszlop bizonyos régiójának blokádjai olyan problémákhoz vezethetnek, mint például a migrénes fejfájások, fülzúgás (tinnitus), vérnyomással kapcsolatos problémák, a hasüregi szervek fájdalmai, a mellkas és a váll izomzatának fájdalmai, derékfájás (lumbago) és az ülőideg fájdalma, gyulladása stb.
A chiropraktika olyan orvosi szakterület, melyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is besorolta a gyógymódok és gyógyítási szakterületek közé. Magas szinten művelik a tengeren túl és Oroszországban is. Nemzetközi összehasonlításban jó hírnévvel büszkélkedhetnek a szlovákiai és cseh kollégák is. Amerikában (USA) a főiskolai orvosi végzettségen belül önálló szakterületként működik. A modern chiropraktika alapítójai Amerikában D. D. Palmer és fia voltak.
A chiropraktika két módszert különböztet meg: 
Az egyik az ún. hideg metódus. Itt a manipulációk a helyrerakást előidéző mechanikus behatások előzetes felkészítés nélkül történnek. Itt nagyon fontos a szakszerű, óvatos és pontos mozdulatsor, hiszen ez a fázis a veszélyesebb út. Ha nagyon a végletekig megyünk, a lehetséges veszélyek felsorolásában, akkor a lágy szövetek mechanikus károsodásairól (ínhúzódások az apró inacskák elszakításától a meggyöngült, más betegség által eldeformált csontok éleinek károsodásáig is terjedhetnek) beszélünk.
A második az ún. meleg metódus. Magát a manipulációs beavatkozást egy ún. felkészítés az izomzat, a kötőszövet mobilizációja előzi meg. A mobilizáció lehet hőkezelés (parafin, infravörös lámpa, forró gyógyiszap, gyógyvíz), masszázs (szegmentális, paraszegmentális, a károsodott terület környékének izomzatára összpontosul) esetleg lazító, fájdalomcsillapító krémek alkalmazása. A blokkok többsége már a meleg kezelések, a felkészítések folyamán helyre ugrik, a blokkból kimozdítható.